Határtalanul a Délvidéken
Iskolánk sikeresen pályázott a HATÁRTALANUL! programra, ennek köszönhetően egy öt napos kiránduláson vehettek részt tanulóink.
Az elnyert pályázati összeg mintegy 3,2 millió forint volt, mely magában foglalta 40 diák és 4 pedagógus teljes ellátását, utazási költségét, szállását. Diákjaink így önrész befizetése nélkül juthattak csodálatos, maradandó élményekhez.
Az utazást több alkalommal kellett halasztani, de szeptemberben végre sikerült megvalósítani, nyolcadikosainknak sikerült „meghódítani” a Délvidéket!
A kirándulásról az alábbiakban diákjaink számolnak be:
Az előkészítő órák után izgatottan indultunk szeptember 15-én, reggel 7 órakor elindultunk Szerbia felé. A határátlépés után sétáltunk a Palicsi-tó partján, ahol szép szecessziós épületeket láttunk. Itt készítettük el az első csoportképünket is. Ezután meglátogattuk a szabadkai városházát, amely pazar díszítésével és a nemzet nagyjait ábrázoló üvegablakaival lenyűgözte a csoportot. A város központját bejárva többször elhaladtunk a kék szökőkút mellett. Távolról megcsodáltuk a Népszínház épületét, a korzón a kaptáros házat, a mézeskalács háznak nevezett Raichle-palotát majd Mátyás király szobránál időztünk. A zsinagógában fantasztikus látvány tárult elénk. A gimnázium előtt a város egyik híres szülöttének, Kosztolányi Dezsőnek a szobra előtt fotózkodtunk. Délután a ludasi tó közelében lévő tanyán olyan színes programokban volt részünk mint a lovaglás, a lovaskocsizás, íjászat, a betyárhátpróba, emellett egy jurtába is betekintést nyertünk. Mint megtudtuk ezen a környéken állt Rózsa Sándor egykori kedvenc csárdája. A kishegyesi szállásunkra érve vacsora után fáradtan dőltünk az ágyba.
A második nap délelőtt a zentai városházán kezdtünk a programunkat, ahol a híres zentai csata érdekes részleteit ismerhettük meg falfestmény, makett, gazdag kiállítás anyag és animációk segítségével. Délután az adai általános iskolában összemértük erőnket az ottani tanulókkal, előtte az igazgatónő megvendégelte a csoportot és videó segítségével bemutatta nekünk a települést és az iskolát. Ezután az iskola közelében Damjanich János szobránál emlékeztünk a nagy hősre. Az eső miatt az aracsi pusztatemplomban nem sokat gyönyörködhettünk, a buszban hallgattuk meg a romjaiban is fenséges épületről az információkat. A törökbecsei temetőben a Délvidék egyetlen megmaradt Hungária-emlékművénél álltunk meg legközelebb. Majd az itteni templomkertben gróf Leiningen-Westerburg Károly szobrát koszorúztuk meg. Érdekes volt a városközpontban Becse várának makettje is. Ezen a napon is későn értünk a szállásra.
Pénteken délelőtt a péterváradi erőd fordított óratornyát néztük meg, majd az alagútjaiban barangoltunk egy kilométert. Kis utazás után Nándorfehérvárra utaztunk, itt megnéztük a franciáknak állított szobrot, amiért a szerb gyerekeknek a világháborúban segítséget nyújtottak. Megcsodáltuk az alsóvárat, a Kalemegdan parkot. Itt várakozás közben a kiállított tankokra kapaszkodtunk fel. A győzelem helyszínén álló emlékműnél újabb csoportképet készítettünk. Ezután Hunyadi János halálának helyszínére, Zimonyba utaztunk, a temetőben megkoszorúztuk a törökverő hadvezér szobrát.
A negyedik napon a Délvidék legnagyobb katolikus templomába mehettünk be Versecen. A városban megnéztük megnéztük még Herczeg Ferenc szülőházát. Az írót háromszor is jelölték Nobel-díjra, de egyszer sem kapta meg. Ezután hosszú sétát tettünk a verseci várhoz, amelynek tetejéről gyönyörű kilátás tárult elénk. Eleméren Kiss Ernő honvédtábornok szobránál emlékeztünk a szabadságharc táborokára. A kriptában megkoszorúztuk emlékművét.
Az utolsó napunkat Óbecsén kezdtük, itt Than Mór és Than Károly munkásságával ismerkedtünk meg egy izgalmas interkatív kiállítás keretében. Megtekintettük a Türr István-zsilipet, ahol a Duna vize ömlik a Tiszába. Utunk utolsó állomása a Bogdán-kastély volt, amelyet szállodává alakított át a tulajdonos és kedvenc telivérjéről, Fantastról nevezte el. Élményekkel teli 5 napot tölthettünk el Délvidéken. Köszönjük a kísérő tanárainknak és az idegenvezetőnknek, Szabó Hunornak a gazdag programokat, a sofőrünknek pedig a biztonságos utazást és gyors határátlépést!
Határtalanul! 2021. Vajdaság
2021. szeptember 15., szerda: Palics, Szabadka, Ludas
Reggel 7 órakor indult a busz az iskola elöl. A határátlépés után felvettük idegenvezetőnket, Homolya Leventét. A Palicsi-tó partján tettünk sétát, megtekintettük a szecessziós épületeket, villákat, Kosztolányi Dezső házát. Majd rövid utazás után Szabadkára érkeztünk, itt megnéztük: a Városházát, a kék szökőkutat, a Szentháromság szobrot, a Kaszinó épületét, a Népszínházat, a korzón a Kaptáros házat, a Raichle-palotát, Mátyás király szobrát. Ellátogattunk a zsinagógába, a gimnáziumba, megnéztük Kosztolányi Dezső szobrát, és a buszból Szent Teréz Székesegyházat.
Délután Ludason a Furioso-tanyán a lovaglás és szekerezés mellett íjászkodtunk, megismertük a jurták világát, összemértük ügyességünket a betyárhétpróbán. A legnagyobb sikere a kötélhúzásnak és az íjászkodásnak volt.
A Kátai-tanyán elfoglaltuk szállásunkat, ahol már finom vacsorával vártak minket. Másnap reggel innen indultunk tovább.
2021.szeptember 16. csütörtök: Zenta, Ada, Aracs, Törökbecse
Reggel a szállásra érkezett második idegenvezetőnk, Szabó Hunor. A második nap első megállója Zenta volt. A városházába bejáratánál kedven fogadtak minket, rövid ismertetőt tartottak a város történetéről, itt láthattuk a kiállítási tárgyak között a vérrel írt levelet. Majd felsétáltunk a toronyba, ahol helyet kapott a híres csatát bemutató gazdag kiállítás. A makett és a hatalmas falfestmény plasztikusan mutatta meg az Európa-szerte híres győztes csata menetét. A kiállítás tárgyai, videóanyagai még jobban alátámaszották az ismereteket.
Rövid pihenő után utaztunk tovább Adára. Itt az igazgatónő fogadta a csoportot, megmutatta az iskola csengőjét, mellyel az elsősöket hívják be az első iskola napon. A díszteremben egy videóban az iskola diákjai ismertették a település és az iskola történetét. Ezt az iskolák diákjai közötti kötélhúzási verseny, majd barátságos focimeccs követte.
A buszba visszaszállva az aracsi pusztatemplomig utaztunk. A földúton a busz lassan haladt, de szerencsére biztonságban odaértünk a templomhoz. A romjaiban is óriási templom lenyűgözte a csoportot, a beszámoló felét tudta csak diákunk elmondani, mert eleredt az eső, így vissza kellett szállni a buszra, amely a vizes talajon nehezebben közlekedett. Az ismertető második felét már a buszban hallgattuk végig.
Törökbecsére érve már a Bánságba érkeztünk. Itt a temetőben megemlékeztünk a Délvidék egyetlen Hungária-szobránál az 1848-as sikeres hadműveletről. Pár percnyi utazás után gr. Leiningen-Westerburg Károlyra emlékeztünk meg a templomkertben. A szobánál a Himnusz eléneklése után elhelyeztük az első koszorút. Tovább utazva megtekintettük a kultúrközpontban Becse várának makettjét, a pusztatemplomot bemutató kiállítási tárgyakat. A diákoknak legjobban a neolitikus kiállítási darabok tetszettek a legjobban.
Ismét a Kátai-tanyára utaztunk vissza, ahol finom vacsorával vártak minket. Este összepakoltunk, mert másnap búcsút kellett vennünk.
2021. szeptember 17. péntek: Pétervárad, Nándorfehérvár, Zimony
Nehéz szívvel búcsúztunk el vendéglátóinktól, majd buszra szálltunk. Rövid egyeztetés történt a sofőr és Hunor között, akik arra jutottak, hogy először Péterváradra megyünk, majd Nándorfehérvár után utazunk Zimonyra.
Péterváradon megtekintettük Jellasics bán szülőházát a buszból, mivel sofőrünk egészen a vár legtetején állt meg. Így rövid séta után jutottunk el a fordított óratoronyhoz. Az idő leolvasása és a gyönyörű kilátás megcsodálása után a katakombákba szálltunk le, de így is csak egy kilométeres utat tettünk meg a föld alatt. Idegenvezetőnk szerbül beszélt, Hunor fordított, így megismerhettük az erődítmény célját, az egyetlen nagyobb török betörés történetét, az itt szolgáló katonák feladatait.
Buszra szállunk és egy hosszabb út következett Nándorfehérvárig, Belgrádig. A kényszerűen gyors leszállás (nincs megfelelő hely parkolni) után az irányt a Kalemegdan parkba érkeztünk a sétálóutcák kereszteződésénél. Mivel itt szerb nyelvű idegenvezetőnk dokumentumait ellenőrizték, amely kb. 20 percet vett igénybe, így a csoport kihasználva az időt, meghódította a várárokban ismeretterjesztést szolgáló hadiparkot. A gyerekek (és kísérőik is☺ ) élvezettel másztak fel a tankokra, magyar zászlót lengetve. A három várkapun átsétálva megemlékeztünk a fényes magyar győzelemről, az emlékhelyen a Himnusz éneklése előtt itt is elhelyeztünk koszorúnkat és csoportképet készítettünk. Itt Hunor megemlítette, hogy Hunyadi nem itt halt meg, hanem Zimonyban, így a következő állomásunk ez a település lesz. A várban megcsodáltuk a Duna és a Száva folyókra eső kilátást, valamint a város jelképének számító 14 méter magas szobrot (A Győztest.) Sajnos a szemerkélő eső miatt nem tudtuk az egész várat bejárni.
Rövid buszos utazás után Zimonyba érkeztünk, ahol egy hosszabb séta után eljutottunk a millenniumi toronyhoz, amelyről a környékbeliek szinte semmit nem tudnak. Sajnos az épület egy része lepusztult, vannak égésnyomok is. Magyar nyelvű tábla nincsen. Itt vetettünk egy pillantás a várra, amely innen is látható volt.
Este Székelykevére értünk, ahol a Panzióban vacsoráztunk. A szállások több épületben voltak, így a csoportot több részre osztottuk.
2021.szeptember 18. szombat: Versec, Elemér
Az egész napot Versecen és környékén töltöttük, az első színhely a városban a Délvidék legnagyobb katolikus temploma volt. (Szent Gellért Püspök és Vértanú Római Katolikus Plébánia). Épp mise előtt jártuk be, a pap szívesen fogadott miket, de épp egy magyarországi televízió forgatott a templomban, így pár mondatban mutatta be a templomát. (Megkérdezte, honnan jött a csoport. Amikor válaszoltuk, hogy Üllőről, meglepetésünkre mondta, hogy járt itt, és ismeri az üllői atyát.)
Tovább haladva, a templomtól nem messze megálltunk Herczeg Ferenc szülőháza előtt. Itt Hunor tarott egy rövid ismertetőt az íróról. A buszba szállva már várta a csoport a beharangozott várhoz vezető túrát a verseci erdőben. A hegyen meredek út vitt fel a középkori várhoz, ezt többen szóvá is tették a csoportból… A vár mellől látható kilátás azonban megérte a fáradságot, mert gyönyörű látvány tárult a szemünk elé. Megkerestük, merre látható az alföldi rész (jobbra kellett nézünk), majd meghódítottuk a várat. A várban néhány munkás felújítást végzett, fel volt állványozva. Sajnos nem mehettünk be, pedig a többség nagyon kíváncsi volt. Leérve a buszhoz elfogyasztottuk az óriási szendvicsünket, majd utaztunk tovább Elemérre.
Az eleméri templomkertben megtekintettük Kiss Ernő honvédtábornok fejszobrát. A templomban, amelyet ritkán használnak, a tárolókban az aradi tábornokhoz fűződő kiállítási anyagot tekintettük végig. (A tárolók üveglapján vastagon állt a por.) Többek között Kiss Ernő születési anyakönyvi kivonatát, a kivégzés előtti utolsó mondatokat, leveleket, verseket olvashattuk. A templomszolgai feladatot ellátó idősebb hölgy levezette a csoportot a pókhálós kriptába, ahol Kiss Ernő koponyacsontját őrzik márványlap mögött. Ez az egyetlen nem Aradon nyugvó vértanúnk porhüvelye. Sajnos nem lett feljegyezve, ki csempészte ki és hozta el a családi kriptába. Itt is elénekeltük a Himnuszt és főhajtással, koszorúzással emlékeztünk.
Este Óbecsére, a Villa Viába érkeztünk meg. A hotel teljesen lenyűgözte a gyerekeket, nagyon elégedettek voltak a szobákkal, és sajnálták, hogy nem volt lehetőségünk kipróbálni a szálláshoz tartozó fűthető medencét.
2021.szeptember 19. vasárnap: Óbecse, Bogdan-kastély
A reggelit követően a program sorrendját megcserélve a Than testvérek munkásságát bemutató interaktív kiállítással kezdtük a napot. Annyira közel volt, hogy pár perc séta után már magyarul is köszöntöttek minket. A bejárat két márványtábláját a testvéreket méltató pár soros méltatást elolvasása után gyerekeink nagy élvezettel vetették bele magukat a kiállítási tárgyak kipróbálásába. Nagyon élvezetes, sokféle játék volt, amely több tudományágat is felölelt. Az interaktív játékok egy helyiségben vannak a festő képeivel és azok leírásával. (A többség inkább a játékokra figyelt a monarchia festője helyett. Az egyik ablakból kinézve a figyelmes szemlélő vehetett észre egy emléktáblát, amely szerint Damjanich János ebben a házban lakott.) Több mint egy óra játékos tanulás után szálltunk buszra, és a Türr István zsilipet tekintettük meg. Tanulóink emlékeztek Gustave Eiffel nevére, aki részt vett a tervezésben. Sajnos a zsilipen elhelyezett tábla messze volt, a kerítés miatt nem lehetett elolvasni. Hunor ismertette a tudnivalókat, majd megbeszéltük mire való és hogyan működik a zsilip, hol találkoztak már ilyennel tanulmányaik során. Picit sétáltunk a folyóparton, itt csoportképet is készítettünk. Ezen a helyen a délvidéki hideg napoknak állított emlékoszlopokat is megtekintettük.
Az utolsó állomás a Topolya és Óbecse közötti Bogdan-kastély volt. A főépületet meglátva nagyon sajnáltuk, hogy nem mehetünk be, egy ideje üresen áll a fenséges épület. Mindössze egy-két lovászt láttunk, szinte teljesen kihalt volt ez az óriási birtok. Az eklektikus épület előtt elkészítettük utolsó csoportképeink egyikét.
A határátlépés előtt megnézhettük a topolyai TSC Labdarúgó Akadémia pályáit (hibrid, füves pálya, teniszpálya) Itt búcsút vettünk Hunortól énekkel és ajándékkal. A gyerekek is megkedvelték, így óriási tapsot kapott elismerésül. Itt is készült csoportkép.
A határátlépés a sofőrünknek gyorsan és zökkenőmentesen ment. Hazafelé mindössze egyszer álltunk meg, így 18.30-ra érkezett a busz az iskola elé.