Határtalanul! – Történelmi helyszíneken a tudomány és a muzsika nyomában
Iskolánk sikeresen pályázott a Határtalanul! programra, így a 8. évfolyamból negyven fővel kirándulhattunk a Felvidékre. A határtalan lelkesedést négy programokkal teli, élménydús nap követte, amelyekről diákjaink számolnak be:
2018. szeptember 27-én a reggeli órákban izgalommal telve indultunk el Szlovákiába. Dél körül megérkeztünk Fülekre, ahol meglátogattuk a II. Koháry István Alapiskola hetedik osztályát. Az osztályfőnök mesélt az iskola névadójáról, Fülek történelméről és a környékbeli nevezetességekről, az itteni iskolai életről. Mi beszámoltunk, merre kirándulunk majd a következő napokban és énekeltünk vendéglátóinknak. Ezután gyorsan tovább utazunk Balassi Bálint szülővárosába, Zólyomba. A belváros fő nevezetessége a várkastély, amely Nagy Lajos vadászkastélyaként épült, később itt született a költő és katona. Késő délután minden erőnket összeszedve felkapaszkodtunk a selmecbányai Kálváriához, majd elfoglaltuk a szállást és vacsorázni mentünk.
A második nap a bőséges svédasztalos reggeli után Selmecbánya belvárosát jártuk végig, amely a Világörökség része. Megtudtuk miért hívják a helyiek a Szentháromság téren álló emlékművet pestis oszlopnak, megkerestük Petőfi Sándor emléktábláját a líceum falán és megtekintettünk a helyi múzeumot is. Ezután ellátogattunk a középkori templomból erőddé alakított Óvárba, amelynek udvarán áll az 1848/49-es szabadságharc emlékműve. A következő állomásunk Körmöcbánya volt, ahol megtekintettük a Szent Katalin templomot, jártunk a várnegyedben, valamint a Pénzérmék és Érmék Múzeumában. Itt láthattunk többek római kori fizetőeszközöt, Károly Róbert liliomos aranyforintját, de régi magyar papírpénzt is találtunk a kiállítási tárgyak között. Délután Alsócsitárig utaztunk, ahol megkoszorúztuk Kodály Zoltán emléktábláját, itt elénekeltük A csitári hegyek alatt című népdalt. Alsóbodokon az Esterházy János Zarándokközpontban 20 perces filmvetítésen ismerkedtünk meg a legjelentősebb felvidéki magyar mártír politikus életével és munkásságával. Az itteni kápolnában megkoszorúztuk az emlékművét, majd a Himnuszt elénekelve tisztelettel adóztunk szavainak: „itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is…mert ha másokat maradásra biztatok, én sem mehetek el innét”. Majd megnéztük az összetartozást szimbolizáló Turul-emlékművet. A szobrot a Zobor-hegy oldalában megtalált eredeti alkotás darabjaiból restaurálták.
A harmadik nap is sűrű volt: Hajdu Irén néni szenvedélyesen mesélt nekünk a Deáki Bencés Apátsági templom történetéről, az itt őrzött Pray-kódexről, amelyben a Halotti Beszéd és Könyörgés olvasható. Jártunk Gútán is, ahol a Kis-Duna medrénél megtekintettük a reformkori hajómalom műszaki emlékművét és Közép-Európa leghosszabb fahídját. Szimőn egy összefoglaló filmrészletet néztünk meg a világhírű bencés tudósról, Jedlik Ányosról. Azután a Nyitrai Püspökvárba sétáltunk, megtudtunk, hogy építészetileg három templomból áll. A középső rész, a Szent Emmerám székesegyház a legrégebbi egyházmegyei templom a Felvidéken. A csoportkép készítésekor kiderült, hogy magyarok vagyunk…egyszer csak meghallottuk, hogy a magyar Himnuszt játsszák az orgonán. Nagyon megható pillanat volt! Késő délután a palóc kultúrát ismertük meg: megnéztük a koloni tájházat, Zséren pedig egy idős hölgy és unokája az itteni hagyományokat mutatta be, népi éneket énekelt nekünk, majd házi pogácsával kínált minket. Vasárnap a dévényi várban jártunk. Nemcsak a Magyarország nyugati kapujának nevezett várat, hanem a két folyó találkozását is sokat fényképeztük. Gyönyörű volt a türkizkék Duna és a barna Morva folyó!
Utunk végén megálltunk Pozsonyban, ahol a Szent Márton dómot tekintettük meg. Több királyunkat és királynőnket is itt koronázták meg, erre utal a dóm tetején a Szent Korona másolata. Ezután a városban kaptunk szabadidőt. Nagyon jó hangulatban telt ez a négy nap. Sok élménnyel, új barátságokkal és rengeteg fényképpel gazdagodtunk.
Köszönjük szépen a minket kísérő tanárnőknek és az igazgatóságnak az emlékezetes 4 napos kirándulást!
Tamási Kiara, Mezei Panna Kata, Bácskai Csenge 8. osztályos tanulók
Határtalanul – Királyok és fejedelmek útján a Tordai- hasadéknál
Ebben a tanévben másodszorra vehettünk részt sikeres pályázat révén a Határtalanul programban. A tavaszi utazás Erdélybe szólt. Négy napos gazdag programkínálattal összeállított kirándulás részesei lehettünk az egykor Magyarországhoz tartozó csodálatos vidéken. Tájékozott, jól felkészült és türelmes kísérőnk volt Király Csaba idegenvezető, aki a gyerekek igényeit is szem előtt tartva vezényelte le a 4 napot. Szállásainkon kedvesen fogadtak minket vendéglátóink, finom falatokkal igyekeztek örömet szerezni. Köszönjük Barna Tibor igazgató úrnak, aki a pályázatíró volt, a lehetőséget!
Első nap: Nagyvárad, Királyhágó, Körösfői vásár, Torockó
Miután reggel 6-kor elindultunk, körülbelül 6 óra múlva, a határ átlépése után megérkeztünk Nagyváradra.
Ott a Szent László Bazilika történetét hallgattuk meg, majd megnéztük az épületet.
A Bazilika után ellátogattunk a központba, ahol megnéztünk a Holnaposok csoportszobrát, a szecessziós épületeket, és egy fél órás szabadprogram után magunk mögött hagytuk Nagyváradot.
Odaértünk a Királyhágóhoz, ahol megálltunk egy újabb fél órára, lehetett fotókat is készíteni, és jégkrémet venni. A hely kellemes volt, és pont gyönyörűen ráláttunk a hágóra. A kilátás páratlan volt. Megálltunk Körösfőn, a vásáron is. Mindenki kivásárolgatta magát, elindultunk a két napig szálláshelyünkként szolgáló Torockóra.
Torockó központján egy kis patak folyik végig, és a falu mellett a Székelykő helyezkedik el. A szállásunkon wifi is volt.
A 40fős kiránduló csoportot, két külön házba osztották szét. Mivel mi, 7.z-sek voltunk a legtöbben,(20-an) ezért egy külön házat kaptunk a falu szélén. Egy szobát kaptunk négyen, és az erkélyről, egyenesen ráláttunk az emeletről az egész székelykőre. Gyönyörű volt. A szobánkban egy fürdő volt és 4 ágy. Tűzifával fűtöttek, és nagy tisztaság volt. A szobák otthonosak, és rendezettek voltak.
Az első Erdélyben eltöltött nap végén nem fáradtunk el, kifejezetten nyugalmas volt
(A cikket írta: Szegedi Diána és Horváth Lilla)
Második nap: Tordai-hasadék és a Sóbánya, Kolozsvár
Finom reggeli után elindultunk a Torockói Néprajzi Múzeumba, ahol sok régi és érdekes dolgot megnéztünk. Torockóról elmentünk a Tordai-hasadékhoz, ahol a sziklák szélén kiépített utakon menve, mozgó hidakon áthaladva sok szép élményt szereztünk. Ezután a Tordai Sóbányába indultunk. Itt tényleg minden sóból volt, még egy nagy játszótér is, ahol még az óriáskerék is só úton állt. Kb. 900M volt a legmélyebb pontja. Még egy harang alakú vájatba is lekiabáltunk ahonnan több mint 8-szor visszajött a hangunk. Innen a buszunkkal Kolozsvárra utaztunk, ahol egy főtért néztünk meg és egy Nagy Mátyás Király szobor állt rajta.
Mindezek után visszamentünk a torockói szállásunkra, vacsoráztunk és még egy lány születésnapját is megünnepeltük. Egy nagyon izgalmas és élménydús napot tudtunk magunk mögött.
(A cikket írta: György Zsanett és Kovács Emma)
Harmadik nap: Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva
Miután felkeltünk, összepakoltuk a bőröndünket, megreggeliztünk, és elindultunk a Református Kollégiumba, ahol megtudtuk, hogy milyen nehézségekkel küzdenek meg a magyar diákok.
Majd Gyulafehérvárra mentünk, ahol Izabella Királyné és János Zsigmond kőszarkofágjait koszorúztuk meg. Ezen kívül részesei lehettünk az Apolló fesztiválnak, amelyen különböző országokból vonultak fel korabeli harci ruhában a csapatok. Harci bemutatót is láthattunk.
Ezt követően vásárlásra volt lehetőség. Ezután ellátogattunk a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz és megtudtuk, hogy telik egy hetük a gyerekeknek és hogy Böjte Csaba hogyan alapította meg a szervezetet.
Később lehetőségünk nyílt adományozni. Aztán elbuszoztunk a Dévai várhoz és egy felvonó segítségével feljutottunk. Meghallgattuk a vár történetét és körbejártuk a vár minden részét.
Aztán elindultunk Csernakeresztúrra a új szállásunkra. Ezen szálláson nagyon jól éreztük magunkat, a szobák tiszták és az ételek finomak voltak.
Elmentünk egy közeli játszótérre, ahol a falubeli gyerekek többsége tudott magyarul, együtt játszottunk.
(A cikket írta: Árpási Réka és Berta Bianka)
Negyedik nap: Vajdahunyad vára, Marosillye
Az utolsó napon 6 körül keltünk. 8-kor már végeztünk a reggelivel és bepakoltunk a bőröndünket a buszba, majd útra keltünk és elindultunk Vajdahunyad vára felé. A várban megnéztük egykor volt Hunyadi János lakóhelyét, de a csapatunk többségét a kínzó szoba és a börtön fogta meg.
A vár körül láttuk a Maros folyót is. A szép látvány után indultunk tovább Marosillyére, Bethlen Gábor szülőházába. Amikor odaértünk, már esett az eső. De ez nem is volt gond, mert az előadást Bethlen Gábor életéről bent a házban hallhattuk.
Egy kedves bácsi mesélt az egykori fejedelemről és sok érdekes dolgot tudhattunk meg.
Aztán megnézhettük egy kisfilmet a ház történetéről. Majd amikor végeztünk, láttunk kint az udvaron a kis kecskéket és bárányokat.
Igazából elmenekültek előlünk, de ez lényegtelen. Ezután megkezdtük az utat hazafelé. De még Romániába megálltunk Aradon, ahol mindenki bevásárolt többnyire nasikat (chipset).
Majd elköszöntünk a turista vezetőnktől, Csaba bácsitól és átkeltünk a határon, ahonnan már csak órák kérdése volt, hogy hazaérjünk.
A kirándulás képeit itt tekinthetik meg.
(A cikket írta: Egervári Virág és Szabó Eszter)
